ÖRÖKSÉG

3. fejezet

Másnap reggel hatkor Veronika már úton volt. Kora reggel, az elcsigázott, éjszakai műszakját hamarosan letenni készülő recepciósnál kifizette a szoba és a vacsora árát, majd az automatából vett egy frissnek tűnő szendvicset és újra útra kelt Wyland felé. A levegőben száraz föld, harmatcseppek és… kukorica illata érződött, amikor Veronika lehúzta a vezető oldali ablakot, hogy egy kicsit felfrissüljön. Szőke haját leengedve hordta, a szél pedig bele–bele kapott, simogatta vele a lány halvány arcbőrét.

Minden megtett kilométerrel egyre kíváncsibbá vált, hogy mégis pontosan mi keresnivalója lesz Wylandben. Úgy tudta, hogy egy nyaralóba készül, amit az apjától örökölt – vagyis, inkább kapott–, de ennél többet sem az értesítőből nem tudott meg, sem pedig az ingatlanügynöktől, akinél a kulcsok voltak letétbe helyezve. A címet is ismerte: “Outlook Heights 1., Wyland, 81435”. Viszont az ingatlanügynökkel kell először felvennie a kapcsolatot, aki a ház előtt fogja majd várni.

Veronika végiggondolta a gyerekkorától kezdve az életét és kapcsolatát az apjával. Őszinte kapcsolatnak tartotta az övéket, amit egy ilyen eltitkolt ház kissé megingatott a lányban. Nem tudta, hogy Sebastian miért nem tett említést a házról, a kisvárosról soha, pedig az általa tervezett és épített épületekre mindig oly’ büszke volt. A legtöbbet közösen meg is látogatták. De Wyland kimaradt. És az is titok maradt, hogy ez az egész tulajdonképpen Veronikáé.

Veronika anyja, Annie gyakornokként érkezett ahhoz a céghez, amit Sebastian alapított, hét évvel az Amerikába érkezése után. Annie sosem volt törtető típus, inkább haladt az árral, élvezte, hogy dolgozhat, de nem volt különösen ragaszkodó a munkájához. Éppen ezért könnyedén hagyta ott a céget, amikor kiderült, hogy a röpke munkahelyi románcnak – a főnökkel – gyümölcse lesz: terhes lett Sebastiantól, Veronikát hordta a szíve alatt.

Annie onnantól kezdve maximálisan az anyaságra koncentrált. Védőbástyaként nevelte a lányát, a család igazi irányítója volt. De nem az életéé – amikor Veronika négy éves volt, Annie egy szerencsétlen véletlennek köszönhető autóbalesetben meghalt. Annie is tervezett házakat, otthon néha besegített Sebastiannak, új perspektívából látta és láttatta a terveket. Veronikának az jutott eszébe, hogy talán a wylandi házat is az anyja tervezte, de apjának esetleg fájó pont volt ez a halála után és emiatt nem tett említést arról, hogy ez a ház ott áll ebben a kisvárosban. Talán együtt építtették, hogy egyszer Veronikáé legyen. Vagy talán egy kis nyaralónak szánták, de a baleset mindent tönkretett.

Az út hátralévő részében hol zenét hallgatva, hol csendben figyelte vezetés közben a táj változását, ahogy egyre több magaslat, hegy bontakozik ki a síkság után. 

Az autó kissé erőlködve kaptatott fel a kanyargós hegyi úton, nem ilyen terepre lett tervezve. Néhány percet kellett csak így jönni, ez a környék nem esett messze Wyland belvárosától, elszórva utcák húzódtak, házak ablakában pislákoltak a lámpák. Az erdő már kitakarta a lemenő Nap sugarait, de ahol egy–egy tisztább rész akadt, remek kilátás nyúlt a rozsdabarna színben pompázó városkára – a naplemente ízléses festőnek bizonyult.

Veronika bágyadtan bámult ki az ablakon, amikor kevésbé kanyargós útszakaszhoz ért. A városon szinte átrobogott, jobban meg sem nézte magának, egyenesen a házhoz tartott a megadott címhez: Outlook Heights. És valóban, a ház a hegytetőhöz közel, egy ritkábban lakott területen, közvetlenül az erdő mellett, egy tisztáson állt és nézett le egyenesen Wyland városára.

Amikor megpillantotta a hatalmas ablakokkal magasodó házat, csak nyelt egy nagyot és valamiféle elismerést érzett. Tudta, hogy nem vitás, ez az apja munkája volt. A nagy üvegfelületekről visszaverődtek a Nap utolsó sugarai, egyszer még a lány szemét is elvakította a csillanás. Komótosan gurult a kocsibejáróra és leállította az autója duruzsoló motorját. Az autó mintha hálás lenne ezért, szusszant egyet.

Az ajtóban egy magas, vékony, égővörös hajú nő ácsorgott, egyik lábáról a másikra lépkedett zavarában. Talán kissé megváratta, gondolta magában Veronika. Vett egy mély levegőt és kiszállt a kocsiból. Amikor becsukta az ajtaját, akkor fújta ki és egy mosolyt erőltetett az arcára, ami jól sikerülhetett, mert az ajtóban álló nő zavarodottsága egy pillanat alatt eltűnt.

– Martha Grant. Üdvözlöm Wylandben – nyújtotta Veronika felé csontos kezét.

[…]